A breadboardon nem maradhatott az annunciator elektronikája, ezért rászántam (nem) kevés időt arra, hogy legalább egy próbapanelon összedobjam, hogy egyben legyen.

Végül beláttam, hogy ez nem való próbapanelra, minősíthetetlen lett az eredmény. Így JLCPCB-ről rendeltem PCB-t hozzá, remélhetőleg 30 nap múlva meg is jön (a lehető legolcsóbb szállítást választva). 

Ez 100x100-as kétrétegű panelon érkezik, egyből 5 darab is belőle, 10USD lett a vége szállítással.

Elérkezett a pillanat, amikor kimondható végre, hogy a hibajelző panel 1.0-ás verziója elkészült.

Hosszú út vezetett idáig. Végülis lett egy cellákra osztott keret nyomtatva fehér PLA anyaggal, amit egy rétegben átfújtam fekete matt szórófestékkel némi zsírtalanítás után. Mivel mindenféle csiszolást, tapaszolást nélkülöztem, nem lett a legszebb, viszont gyakorlatilag semmi nem látszik belőle a színét leszámítva, így nem igazán számít.

Ezek után próbanyákra a megfelelő helyre beraktam sárga és piros ledeket.

Majd jöhetett a forrasztás. Ahol a ledek a nyákra forrasztottam, oda forrasztottam a szalagkábel vezetékeit is. Mivel 8+3 mm vastagság állt rendelkezésre (8mm-es rétegelt lemez a műszerfal, mögötte pedig ott a monitor, 3mm pedig a keret maga, hogy kiemelkedjen a műszerfalból), ezért oda már sehogy nem fért el szalagkábel csatlakozó. Majd mehetett is be a keretbe.

Ezután kis módosítás a breadboardon korábban összerakott áramkörön (a több led miatt több ellenállás, illetve az egyszerre világító ledek összekötése), és mehetett is az első bekapcsolás teszt.

 Aztán jött az előlap. Itt sokmindent próbálgattam. Az alap ötlet az volt, hogy írásvetítő fóliára nyomtatás, majd hátulról átvilágítás jó lesz. Az a gond ezzel, hogy a festék annyira nem telít, így átvilágítja az egészet, nem csak a kihagyott részt (a betűket). Ráadásul annyira áttetsző maradt, hogy a szöveg olvashatatlan volt.

Aztán próbálkoztam azzal, hogy két fóliát összeragasztok (az egyiken tükrözve volt a nyomtatás). Mivel a fóliáról könnyen lejön a festék, ezért összeragasztottam két fóliát a festékes részével.

Mint látható, ez maga a katasztrófa. A festék elmosódott, ráadásul össze sem ragadt, még egy óra múlva is simán elcsúszott a két felület egymáson. Ekkor jött a másik, kicsit házgyári ötlet. Széles celluxszal leragasztottam a festékes részét a fóliának és így ragasztottam össze őket.

Valamivel talán jobb eredményt kaptam, mint egy réteg esetén, de közel sem az igazi. Egy sötét plexit elérakva valószínűleg a probléma meg lett volna oldva, ennek híján viszont kipróbáltam, mi van akkor, ha hozzárakok egy sima papírra nyomtatott példányt.

Az eredmény meglepően jó lett, úgyhogy gyorsan hozzá is ragasztottam. Ennek egyetlen hátránya, hogy a betűk így fehéren látszódnak, amikor nem kap háttérvilágítást, de ez jelen esetben egy elfogadható kompromisszum. 

Még az elektronikáját kell átköltöztetnem a breadboardról egy nyákra és ez a fejezet egy időre lezáródik, jöhet a többi.

Jobb ötletem nem volt hirtelen, házilag hogyan lehetne megoldani a hibajelző panel feliratait, gondoltam kinyomtatom, aztán meglátjuk.

Remélhetőleg festés után nem fognak a betűk összefolyni és olvasható lesz az eredmény.

Elkészült az arduino kód is a hibajelző panelhez és sikeresen összekapcsolódott a Java progival. Így már a szimulátortól kapott adatok alapján jelennek meg a fények.

A már meglevő dolgokon módosítottam egy picit. Az ebben a postban leírt arduino kódot butítottam le, hogy ne 16 ledet vezéreljen, hanem csak egy darab 74HC595-ös IC-t használva, 8-at (amiből valójában csak 6ot használok). Ebben a postban volt szó arról, hogyan kommunikál az arduino a szimulátorral, itt a fékszárny visszajelzőhöz szükséges adat volt továbbítva. Ezt a kommunikációt egy byte-al kiegészítve most már az annunciatorhoz szükséges adat is közlekedik. Természetesen arduino oldalon ugyanezt a módosítást el kellett végezni.

Amiben ez a megjelenítő áramkör különbözik még a fent említettől, az annyi, hogy három darab 4N35 optocsatolót használok a shift regiszter vezérléséhez, így a ledes áramkört teljesen leválasztottam az arduinoról.

Az optocsatolók beiktatásakor azt tapasztaltam, hogy az arduino gyorsabban tudja küldeni a jeleket, mintsem azt a 4N35 le tudná kezelni, így minden olyan esetben, amikor fel-le váltom a jelet ugyanazon a lábon, beraktam egy kis várakozást a kódba. Jelen esetben ez 0.1ms, ami a 8 bites regiszter feltöltésénél összese 1.7ms közbeiktatott várakozást okoz. Úgy gondolom, hogy ez nem ront majd a szimulátor élvezeti értékéből, jó tudni viszont, hogy erre figyelni kell. 

Ezek után most már jöhet a tényleges panel megtervezése és összerakása. Az elektronika és a programkódok prototípusa jól  szerepeltek.