Nem habozok, mutatom a végeredményt, mi látszik majd a kabinból. Persze még kell némi képzelőerő hozzá: lefestve a műszerfal, műszerkeretek, gombok felrakva, minden feliratozva...

Kezdjük az elején. Van nyolc darab rotary encoderünk, darabonként három vezeték. Van egy OAT-unk három nyomógombbal, darabonként két vezeték. Gyors fejszámolás után, harminc vezeték fog kilógni valahol egy helyen, jó lenne hát tudni melyik hova tartozik. A vezetékek jelölésére a szín a legegyszerűbb. Na de harminc színt ember legyen a talpán, aki megkülönböztet, meg amúgy sincs ennyi színű vezetékem. Sima maszkolószalagot használtam már régebben vezetékjelölésre, ráírom mi a vezeték funkciója és ráragasztom. Harminc vezetéknél ez sem célravezető, mert mindenhol csak ragasztószalag darabok lógnának. Valahol egyszerűsíteni kellett. Először is, forgójeladónként a három vezetékből egy mindig föld. Ezeket a földeket össze lehetne kötni, célszerűen feketével kábelezve. A kapcsolók is igazából földelést fognak adni az arduino lábaira, tehát kapcsolónként is lesz egy föld, ezek is simán összeköthetőek a jeladók földjével, így elég ha egy föld lóg ki. Tíz vezetékkel máris kevesebb, már csak huszat kell megkülönböztetni. A föld fekete, tehát már csak 19-et. Haladás...

A vezetékeimet egy 12 eres ún. riasztókábelből hámozom ki, ez bizony kevés szín. Ekkor kaptam az ötletet, miért nem csinálok színpárokat. Párosával vezetem ki a színeket, csak arra kell figyelni, hogy ugyanaz a színkombináció ne legyen kétszer. Zseniális ötlet, ezt fogom tenni. Kiméregettem hát a hosszokat és összegyűjtöttem a kiindulási helyükre.

Jöhet a jeladók és a nyomógombok lábainak forrasztása. Pont passzoló zsugorcső ráhúz a vezetékre, majd forraszt, zsugorcsövet forrasztásra húz, öngyújtóval rámelegít. Egyszerű, mint az 1x1. Csak van belőle bőven. Mondanám, hogy zökkenőmentesen ment minden, de nem. Mint a mesében, a 3. jeladó 3. lábának forrasztásakor letört a láb. Egy könnycseppet elmorzsol, jeladóról meglevő vezetékeket levág,  mivel a zsugorcső már ráolvaszta, így a forraszanyag eltávolítása lehetetlen, új jeladót vesz, folytatja a munkát.

Majd jön ugyanez a művelet a három nyomógombbal. Ott már nem volt fennakadás.

Elkészült mind, a boldogság mérhetetlen, hát nem gyönyörű látvány, ahogy minden szépen a helyén?

Teljesen érthetetlen okokból a behelyezéskor az egyik rotary három lábából kettő letört. Én is letörtem. Pici csonk maradt, gondoltam nem dobom ezt most ki, vezeték visszavág és megpróbáltam arra az 1-2 mm-es csonkra visszaforrasztani. Teljesen stabil lett. Szóval ne keseredjünk el, ha letörik a lába, simán lehet még oda forrasztani.

Már beszámoltam ebben a bejegyzésben arról az egyszerű PCB-ről, amit azért terveztem, hogy egy 20 eres szalagkábellel egyszerűen és oldhatóan tudjak csatlakozni az arduinóhoz.A nyákra forrasztás után csak azt teszteltem, hogy megöltem-e a mikrokontrollert, vagy túlélte a műveletet. Túlélte, de a kérdés most az, hogy a szalagkábelről jövő adatok eljutnak-e a lábakra. Legegyszerűbb módja a tesztelésnek, hogy beforrasztottam a szalagkábelre a földet a műszerfalról, majd egy rotary encoder két lábáról jövő vezetékeket. Feltöltöttem az arduinóra a rotary tesztelő programot (amit ebben a bejegyzésben is használtam) és vártam a csodát.

Na itt követtem el az első hibát. 

A tesztelés sikeres volt, a boldogság még mindig mérhetetlen. Ha egyet már bekötöttem, miért ne kössek be még egyet. Láss csodát, az is működik elsőre.

Itt követtem el a második hibát, ezek után felesleges már számolni.

Hipp-hopp ráforrasztottam a nyolc jeladóból hatot, mindegyik működik. Az utolsó kettőt és az OAT kapcsolóit egyelőre nem, mert azokat még a szimulátorban nem tudtam működésre bírni (de ez egy másik történet lesz...). A lényeg, hogy minden működik. Szalagkábelre szépen ráforrasztva, zsugorcsővel szigetelve. Aztán rájöttem mekkorát hibáztam, mikor megláttam mit műveltem:

Vezeték-káosz-dzsungel-őserdő. Pazar ötlet volt párosítani a színeket. Csak így haszontalan. Először szépen, párban ki kellett volna vezetni oldalra mindent, és csak utána elkezdeni a tesztelgetést. Jó eséllyel bő egy órás munka lenne most a forrasztásokat szétszedni, rendezni a vezetékeket, majd újra forrasztani a szalagkábelre, aztán letesztelni. Bő egy óra alatt egy csomó más hasznos dolgot csinálhatok, így ez most így marad. Mentem, ami menthető és némi rendezgetés után ez lett a végeredmény:

Végülis így, hogy a szalagkábelre lett forrasztva, egyértelműen meg tudom határozni melyik műszervezérlő melyik kábelhez tartozik, hisz a sorrend adott az arduino lábaihoz. Tehát voltaképp még szerelhető is maradt, csak egy icikepicikét ronda a vezetékelés. A biztonság kedvéért még egy utolsó teszt a végén, hogy minden bekötött jeladót lát-e rendesen az arduino

Minden remek, jöhet egy kis arduino programozás, majd a műszerfal tesztelése az FSX-el és az AirManager-el.